Terra Corrarditól Karátföldig

- Korlát földjétől – III. Károlyig –

Neve egyes vélemények szerint:” egy Korlat nevű személy földbirtokára utal. A Korlát személynév forrása a német Konrád. (Borsod megyében is létezik Korlát nevű község.)[1]„Chapo Dénes mester és több felsorolt Corlathföldei nemes, a közöttük kialakult vitás ügyben békés egyezségre jutottak”[2]szerepel az 1313-as oklevélen, a későbbi Karátföld elnevezése. De nevét írták többek között: Karádfölde, Korlátföld, Korrathfalua és Korlathffelde formában is. Mozsolis Amália egy olyan adatot említ, "Való igaz volt" című könyvében, hogy eredetileg a falu nem ott volt, ahol jelenleg, hanem :"A monda szerint, Karátföld ( a régi Korlátföld) valamikor a Töbörcön volt,de a Festetich gróf elkergettete a karátföldieket jobbágyaival és azóta nem férnek meg a gerseiek meg a karátföldiek egymással."A falu történetéről rendkívül kevés adat maradt fenn, mivel, korán nemesi jogállást kapott. Így aztán, mint nemesek, nem tartoztak beszámolni ingó és ingatlan vagyonukról, a korai állapotokról szinte semmi értékelhető nem maradt fenn. Annyi bizonyos, hogy a falut többször elzálogosították.  A török idő itt sem múltak el nyom nélkül. A falu 1 lovast tudott kiállítani, összes bevételéből, ekkora volt a szegénység. 1643-ban a törökök megtámadták a falut és 31 rabot hurcoltak el. A törökök nem törődve a magyar szokásokkal és a nemesi adómentességgel adót vetettek ki Karátföldre is. Olaj bégnek- 1690-ben - fizetett adó részletezése fennmaradt:

25 forint, 15 pint vaj, 2 köböl szilva, 1 köböl dió, 1 köböl alma, 13 forint füstpénz, 3 köböl liszt és 2 forint „basaajándék”[3]. Ugyanebben az évben a karátföldi templomról is esik említés az oklevelekben, ilyen módon: „Templomuk elhagyatottan áll”[4]

 Az 1717. évi összeírás 18,[5] az 1835-ös, 44[6] a tíz esztendővel későbbi 58 nemest vagy taxát fizető más jogállású személyt talált.

Fennmaradtak viszont a nemesi összeírások, melyeket az adózás elkerülése érdekében állítottak össze, időről időre. Hiszen a maga a nemesi jogállás lehetővé tette:

1. birtok szerzését,

2. részvételt a vármegye munkájában

3. adómentességet

Tehát sok előnnyel járt még akkor is, ha nem volt számottevő birtoka a nemesnek. A karátföldi nemesek jórészt „taxás” nemesek, azaz olyan kisbirtokosok, akik befizettek a vármegye házipénztárába. (1707-ben például, 14 személy, 134 forintot és 87 dénárt.[7])

 A XVIII. századtól, Gersekarát születéséig

Érdekesség, hogy Karátföld minden, nemes lakójának joga volt „korcsmáltatásra”, azaz italmérésre. E jogról a XIX. század közepén mondtak le olyan módon, hogy „maradjon egy vagy két korcsma. Ennek hasznát osszák szét annyi felé, ahány belső területi birtokos van”[8]. Sokszor merült fel az erdők és a szántóföldek egy-egy tagba való összevonása. Ezeknek iratai fennmaradtak a Levéltárban.

1741-ben a templom már nem áll, csak harangláb van.

1828-ban, a községben 36 adózó, 22 zsellér lakik és két takácsmester. Ebből következtethetünk arra, hogy Karátföldön kender- vagy lentermesztéssel is foglalkoztak. Erről tanúskodik, a plébános számára kötelezően juttatott "lencsokrocska" is.

1853-ban a falu 42 házból állt, az állatállományt 27 istálló fogadta be.

1871-ben a község, a törvény adta lehetőségek figyelembe vételével saját községi iskolát alapított.

1875-ben épült iskola a faluban.

1904 május 19-én, éjjel, addig példátlan bűntény történt. Egy korábbi sérelmüket megbosszuló társaság, a Horgosban, fejszékkel, fokosokkal és karókkal agyonverték Kovács István, karátföldi bírót. A gyilkosság elkövetőit 4 nap alatt elfogta a csendőrség.

1906-ban a falu az addigi, andrásfai körjegyzőségtől és anyakönyvi kerülettől, a gerseihez került.

1907-től Karátföld képviselőtestülete új bélyegzőt kezdett használni., az addigi helyett.

1908-ban döntés született új iskolaépület építtetéséről. Az elkészítésre elég sokat kell várni.

1909-től voltak láthatóak Karátföld házain, egységes házszámtáblák. /ezek darabja – akkor - 20 fillérbe+ 2 fillér postaköltségbe került[9]/ A rendelkezés alapjául, az új házadó törvény szolgált. A házszámtáblák elkészítésére a „Steiner Ármin és Jeromos” cég vállalkozott.

1912-ben épült a második iskolaépület és a tanítói lak.

Az első világháborúba, vagy ahogy az öregek nevezték, „az első nagy háborúba” 140 fő vett részt. Közülük 30 halt hősi halált. A meghalt katonák közül 8 volt nős és családos. 24 gyermek maradt apa nélkül.

1919 nyarán, a Tanácsköztársaság idején, a karátföldi képviselőtestület Karátföld község Munkástanácsa néven működött. Ez mutatta az ország politikai berendezkedésének változását. A tanács jegyzőkönyveiből nem sok maradt fenn. Egyetlen ilyen gyűlésen a községi bába fizetésének emelését tárgyalták és hagyták jóvá.

1921. június 3-án a karátföldi képviselőtestület, Karátföld díszpolgárává választotta Apponyi Albert grófot.

Több szervezet alakult a faluban az idők folyamán, de ebből mindössze négyről maradtak fenn, eléggé töredékes, adatok.

Karátföldi Gazdakör, amelynek megalakulását 1943. november 26-án vette tudomásul a belügyminiszter.

A Vörös Kereszt egyesület, ami Lányi György tanító kezdeményezésére alapítottak meg és 1932-ben már működött. A község jegyzőkönyveiben 1 pengő/ év támogatásra számíthatott ez az egysület.

Önkéntes Tűzoltó Egyesület, 1925-ben alakult, , 1931-ben Turi Ferenc volt az elnöke, a húszas években több műkedvelő színi előadást tartott, jótékony céllal.

Levente Egyesület, elnöke: Lányi György

Ebben az időben a karátföldi iskolának két tanítója volt, Lányi György és felesége.

1926-ban egy vármegyei jegyzőkönyv, Gerse, Karátföld és Sárfimizdó egyesülésének jóváhagyásáról szól. Ennek előzményeit, okát, a kutatások során nem sikerült felderíteni, csakúgy, mint e döntés következményeit sem.

1931-ben, Karátföldön asztalos, ács, cipész, fűszer- és vegyeskereskedő, kocsmáros, kádár, kovács, kőműves dolgozott. Két 4 lóerős cséplőgép volt.

1937-ben belügyminiszteri szinten foglalkoznak a két községnek az egyesítésével.

Karátföldiek is részt vettek a II. világháborúban. A háború, a fegyveres harcok mellett másik arcát is megmutatta a Karátföldnek. 1944-től több menekült érkezett a faluba, Erdélyből. Ezt tanúsítja a karátföldi iskola 1943/44-es anyakönyve, ahol Ploeştiben született, illetve Csík-ből, Háromszékből és Brassó megyei Vulkánból érkezett tanulókat is nyilvántartottak.

Ugyanebben az évben, májusban, a község négy izraelita vallású lakosait elhurcolták. Az adatok alapján,  július 4-én, Auschwitzba deportálták őket, ahol meggyilkolták valamennyiüket.[10]

Azon a napon, amikor Gersére, Karátföldre is elérkeztek a szovjet, 27. hadsereg katonái. Ezzel befejeződött a falu számára is a II. világháború. Egy, a Karátföldi-hegyben lelőtt szovjet katona miatt, tizedelés várt a lakosságra, de végül a szovjet parancsnokot sikerült meggyőzni a falubeliek ártatlanságáról.

Csak úgy mint sok magyar helységben, itt is várták vissza a hadifogságba esett katonáinkat és reménykedtek az eltűntek előkerülésében.  A temetőben felállított emlékművön 19 harcban elesett karátföldi neve szerepel. Nagy csapás volt mindenki számára az egyre jobban elhatalmasodó infláció.[11]

Kalap és zacskószámra fizettek az értéktelen bankjegyekkel. Ennek a folyamatnak az 1946. augusztus 1-én, kiadott forint vetett véget.

A lezajlott földosztás során 116 igénylő kapott földet vagy helyben, vagy Gersén vagy Telekesen.

1947-ben, a költségvetés mellékleteként, e falunak is elkészült a hároméves terve. A terv nagyjából megegyezik a gerseivel, de az autóbusz-közlekedésben nem számoltak saját megállóval, hanem a két községet összekötő út megjavításával kívánták a karátföldieknek lehetővé tenni a megállóig való eljutást. Ebben a tervben konkrétan szerepel a két község egyesítése. Bár „a községek egyesítésétől a lakósság egyelőre idegenkedik és rendesen önző és rövidlátó érdekekből…”[12]

Ugyanez a költségvetés 50 forintot irányoz elő a 48-as emlékünnepségre.

előző fejezet

tovább

Vissza a Helytörténeti segédlet oldalra

Vissza a Mozaikképek oldalra

Vissza a főoldalra