A karátföldi képviselő testület 1871. szeptember 25.-i ülésén[25]elhatározta önálló, községi iskola létrehozását. Ekkor 54 tanköteles korú lakója volta falunak. Ez, pedig bőven több volt, mint a törvényben megszabott 30 fő. „Téli időkben midőn a havazás beáll, néha hétszám nem járhattak át Gersére iskolába, mert az utak többnyire horgosokbol állván a havazás folytán járhatatlanokká tétetnek; ez is a’ saját községünkben létre hozandó iskolának egyik lényeges oka”[26]A tanítás 1872. január1-től kezdődött meg egy ideiglenes tanítóval, annak lakásán. A képviselőtestület és az iskolaszék, Varga Lajos tanítóval egyezett meg a munkában. Ő 1872. április 24-i hatállyal lépett munkába.[27] 1874-ben Hajdu Lajos tanító úr kezdte a szervezetszerű tanítást. Jó ideig saját szobájában okított.
Az iskola építéséhez 3869 forint államsegélyt kapott a falu. 1874. május 8.-án megtörtént az új épület műszaki átadása. 1875-től – ekkor 57 tanulója[28]volt az iskolának - elég hosszú időre Polgár József tanító vette kezébe a tanítás nehéz feladatát. Ő volt, akit több szülő feljelentett, hogy hanyagul látja el feladatát „ … tanítónk mégis igen gyakran, a hivatalos óráit a Községi bíró házánál tölti s a gyermekek az iskolában magokban vannak hagyva…”[29] Néhányan átíratták gyermeküket Gersére. A szülők egy másik, jóval népesebb csoportja azonban kiállt tanítója mellett. „… a mondott hanyagságról nem vádolható[30]”A tanító úr a gersei jegyző megbízásából intézte a helyiek ügyes-bajos dolgait és segített az írni-olvasni nem tudó bírónak – iskolaidőn kívül. Az egybegyűltek az alap nélküli feljelentők megdorgálását kérték a tanfelügyelőtől. A kezdeti nehézségek, úgy tűnik elmúltak, hiszen a tanító úr még 1907-ben is Karátföldön tanított. 1894-től gyakorló kert kialakítására került sor az iskola melletti telken. 1895-től az eddigi hatosztályosnak jegyzett iskola négy osztállyal működött tovább. 1896-ban a honfoglalás 1000. évfordulója, a millenium tiszteletére, a karátföldi iskolások fasort telepítettek a temető felé vezető út mentén. „1903-ban a karátföldi szülők az andrásfai iskolába kérték gyermekeik felvételét. Andrásfa elutasította őket…”[31]A megindulás okait nem sikerült tisztáznom.
1906-ban így festett a karátföldi iskola a tanfelügyelő szerint: ”a teljes elhanyagolás állapotában, a falról hullik a vakolat, a gerendákból szúpor hullik…az iskola udvarán egy nagy pocsolya van, ami egyrészről közegészség ellenes, más részről, a gyerekeknek módot ad arra, hogy egymást bepiszkítsák és az iskolai épület falát sem kíméljék.”[32]
1912-ben, hosszú huzavona után, megépült a 2. számú épület. A korábbi iskolaház tartalmazta a tanítói lakot és egy tantermet. A 2. számúban egy folyosórész és még egy tanterem kapott helyet. 1913. májusában, a karátföldi iskolában a megyei tanfelügyelő tett látogatást. Az iskolaépületet elhanyagoltnak, a felszerelést hiányosnak találta. „…csak 3 térkép van.”[33] Nem lelte a haladási naplót. Októberre, a helyhatóság pótolta a hiányt: „1913. augusztus 31-re megvásárolt az iskolának: Magyarország (megyéi), Afrika, Ázsia térkép, csillagászati térkép, számoló gép, 1 iskolai tábla, méter mértékegységek gyűjteménye, a legszükségesebb vegytani és fizikai eszközök, valamint Vas vármegye térképe – 150 korona értékben”[34] 1922-ben tatarozták a karátföldi iskolát, 37000 korona értékben. Ennek kifizetésére, pótköltségvetés elkészítésére lett volna szükség. A község ilyen árú fa kivágásával és ennek értékesítéséből származó bevétellel egyenlítette ki a számlát.[35] 1923-ban a képviselőtestület megtagadja a tanító, 4 ölnyi, tüzifa-járandóságának kifizetését valamint a természetben járó 26 pozsonyi mérő búza kiszolgáltatását. Ez utóbbi járandóságot pénzben szolgáltatja ki. 1926-ban „Húsvétvasárnap és hétfőn az iskolásgyerekek részére jótékonycélú rendeztek. Színre kerül Csite Károly Tóth Lidi című 1 felvonásos színműve, melynek kitűnő zenéjét Lányi György karátföldi tanító szerezte.[36]” Ugyanebben az évben, május végén: ”a karátföldi iskola IV-VI osztályának mintegy 70 tanulója Lányi György tanító vezetésé alatt… történelmi kiránduláson volt Egerváron. A diákok megtekintették a régi várat és a templomot…[37]” 1928 októberében Vasváron, az Általános Tanítóegyesület, rendes, őszi közgyűlésén Lányi tanító úr előadást tartott a ” nemzeti alapon álló testnevelés körében”. 1929-ben az iskolaház olyan állapotú, hogy a tanító a lakásából az egyik tanterembe költözött. 1930. március 15.-én „nem mindennapi ünnepség keretén belül ünnepelte Karátföld a magyar szabadság ünnepét.” Az iskola tanulói Bocskay-sapkában, kék nyakkendőben és övben katonai rendgyakorlatokat adtak elő, hatalmas sikerrel. 1942-ben igényként merült fel új iskola építése. Erre még tíz esztendőt kell várni. Lányi tanító úr neve mellet 1937-ben találtam a „nyug.” azaz nyugalmazott, jelölést- Vas Vármegyei Alispáni iratokban.
1947 áprilisában leírtak alapján három tanító volt állományban Karátföldön: Harcz János, Bodó Károlyné és Sidó György.[38]Ugyanebben az évben, Szilágyi Sándor körjegyző a következőképpen látta a karátföldi iskolát: „Egyedüli, komoly középülete az iskola, illetve annak egy része használaton kívüli, mert rozoga, nedves. Az Államépítészeti Hivatal évekkel ezelőtt lakhatatlannak nyilvánította és lebontását rendelte el.”[39]